Változás mindig van. Akár tetszik, akár nem.
Amint a felnőttkor közepén először akadsz el komolyabban, és a problémáidat végre a gyakorlatban is elkezded megoldani, tapasztalhatod, hogy a környezetedből néhányan nincsenek feldobva az őket is érintő megváltozott „játékszabályoktól”.
Minél kényelmetlenebbé válik az ő életük a te változásod miatt, annál kreatívabban próbálnak meg téged visszatéríteni a helyes járt útra.
Rengeteg energiát képesek mozgósítani, hogy megmutassák, kit-mit veszíthetsz, ha kicsit vagy nagyon eltávolodsz tőlük. Gyakran több energiát, amit akár az önállóságuk vagy a saját életük javára is fordíthatnának.
A fenti jelenséget tapasztalva megtörténhet, hogy elérkezel egy fordulóponthoz, ahol elgondolkodsz... Inkább felhagysz ezzel az egész önismereti baromsággal, máshogy csinálással, és megvárod, amíg magától változik vissza meg a helyzet vagy lecseng a pánik, a válság, a hiszti.
Ha felhagysz vele, biztos, hogy előbb vagy utóbb a helyzeted változni fog, a problémád viszont csak helyet változtat.
A megoldatlan probléma éhes, alkalmazkodó és parányi lámpaláza sincsen. Minél nagyobb, annál könnyedébben és nagyobb területre fészkeli be magát. Ott pedig addig csinálja a felhajtást, amíg meg nem kapja a neki járó figyelmet és az őt megillető megoldást.